Mindenesetre jól kezdődött történettel alapozzák meg a kezdést: “2153 – a világ népessége 24.34 milliárd”. Kapunk egy képzeletbeli képet arról, hogy a földön most mindennapos a küzdelem az élelmiszerért és ivóvízért, de új remény az első földhöz hasonló bolygó felfedezése, ahol akár életet is ki lehet alakítani (Tanis). Na aztán innentől kb. a film feléig válik kissé unalmassá a film. Tulajdonképp egy 10-20 percet újra meg kellett néznem, mert elaludtam, de úgy éreztem semmi fontosról nem maradtam le… és ez bánt. Egy jó film legyen olyan, hogy minden perc számítson. Ehelyett a Pandorum véleményem szerint túl sokáig húzta az értékes információk elmagyarázását. Kb. a film fele után derül ki minden. Előtte van persze pár érdekes dolog, de a történet további részének megértését ez nem segíti elő.

Igazából nem is ez a bajom, mert stílusosan is lehet időt húzni, de sajnos itt az időhúzás – főleg a film 1/3-áig – nem áll másból csak sötétben mászkálásból, majd a sötétből előugrik néha valami, stb. stb. Na itt aludtam el, aztán mikor felkeltem onnan már jó volt.

Összességében nem lett volna rossz ez a film, ha kihagyják ezt a sötétből előugrós ijesztegetős marhaságot.

A befejezés viszont feldobta kicsit a hangulatom, érdekes végkifejlet után érdekes befejezés nagyszerűen zárta a filmet, ami után szívesen megnéznék egy esetleges Pandorum 2-t. Kíváncsi lennék az ember hogyan népesít be egy új bolygót, ahonnan kb. a semmiből kell újrakezdenie mindent, kivéve, hogy a tudása megvan az újjáépítéshez. No meg kíváncsi vagyok mikor üti fel a fejét az első háború, mikor kezdenek újra életet adó bolygók után kutatni, és mikor történik meg újra az, amiről a film szólt.

Vagy az emberiség tanul a múltban elkövetett hibákból?

Azért rengeteg érdekes kérdést vetett fel a fejemben a film, szóval nem sorolom a rossz filmek közé. Mindent összevetve közepes film volt, jó kezdés, jó háttértörténet, és remek befejezés.

Értékelésem: 5/10