Egy biztos: a kreativitást nem szabad erőltetni. Semmit sem szabad erőltetni. Minél többet szenved az ember valamivel, annál csúfosabb vége lesz a dolognak. Fő a türelem, de fő az izgatottság, a határidők betartása, és végül a dolgok megvalósítása. Jelenleg 3 projekten dolgozom, egyikről – bár mostani mondanivalómra nem a legjobb példa – már beszámoltam és meg is osztottam (a HTML5 zenelejátszó béta). A másik kettővel egyelőre szeretnék várni, azokat csak a fejlesztés utolsó szakaszában szeretném megosztani. Amiről most beszélni szeretnék az az, hogy hogyan körvonalazódott ki a fejemben az elképzelésük.

A jó ötlet olyan, amit – mint korábban említettem – nem erőlködéssel szülünk, hanem csak úgy kipattan a fejünkből. Egy ilyen szikrát el kell kapni míg meleg, mert abban a pillanatban jön vele a megvalósítás alapjainak minden lépése, és ami talán fontosabb: egyetlen egy ötlet sem egyedi. Biztosak lehetünk benne, hogy minden egyes dolog, amit elképzelünk, már valaki más fejében megfordult, csak épp nem valósította meg lehetőségeinek korlátja miatt, vagy lustaságból. Az is 100%, hogy ha mi nem valósítjuk meg, akkor majd valaki más megteszi helyettünk. A történelemben is jó pár példa van erre, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volt legalább egy ötlete, ami aztán valóra vált más által. Rengeteg kütyüt és rendszert képzeltem már el, mint pl. a telefonba épített borotva, a memóriakártya foglalatba dugható USB bemenet (hogy pendrive-ot is dughassunk a telefonba), aztán ott volt a kétoldalas USB dugó is, amit mindegy, hogy melyik irányból dugunk be. A reakció többnyire az volt, hogy közölte valaki: ez lehetetlen. Azóta természetesen mindegyik megvalósult… minimum koncepcióként. Ezek mind olyan ötletek voltak, amiken soha nem gondolkodtam, maximum elmélkedtem több dologról, és így állt össze a kép. Az is lehet, hogy fél füllel hallottam valahol, és egy alkalommal miközben szortíroztam a dolgokat a fejemben egyszer csak előkerült a tudatalattiból.

A tudatalatti a legjobb kreatív forrás. A legjobb dolgok akkor születnek, ha már létező dolgokat összekombinálunk valami nemlétezővé (többnyire ezért is jó álmodni). A kedvencem az, amikor egy programozási feladatról lefekvés előtt elképzelésem sincs, majd mikor már éppen felébrednék álmomból, meglátom magam előtt a megoldást, és ébredés után is tökéletesen emlékszem rá. Biztos vagyok benne, hogy mindenkivel előfordult már hasonló, amikor megállíthatatlanul valami probléma megoldásán járt az esze.

Az ilyenek miatt tartom a legjobb útnak a passzív kreativitás folyamatát. Ehhez tulajdonképp nem kell semmi, nekem még túlságosan kényelmes, nyugodt környezet sem, csak haladni kell az árral, csinálni amit szoktunk, amit akarunk, vagy amit épp kell. Ezzel a módszerrel akár a negatív történések is felerősíthetik a fantáziánk, így nem kell kétségbeesni akkor sem, ha rengeteg zavaró tényező vesz körül minket.

Személyes kedvencem a marketing témájú könyvek olvasása. Valahogy eddigi tapasztalataim során ez volt a leginkább hatásos arra, hogy a semmiből beindítsam gondolatok ezreit, anélkül, hogy utána magára a könyvre ne emlékeznék. Egy jó sorozat, egy kis semmittevés, vagy egy kis játék anélkül, hogy szándékosan agyalnánk… rögtön elmerülünk a gondolatok tengerében és már jönnek is a jobbnál-jobb ötletek!

Természetesen nem pont ezért, de ha valaki a fejlesztői “dev” változatát használja a Google Chrome-nak, ellenőrizze, hogy az 13-as verziószámmal fut-e. Ha nem, akkor érdemes frissíteni.

És itt a szokásos karácsonyi hátterem:

Hogy a mondatok közötti kapcsolatot mindenki értse (ne csak én:D): kitaláltam, hogy időszalagon fogom reprezentálni célkitűzéseim, amiből mindig van egy rakat. A határidőnapló is jó dolog, csak ott nem lehet egyben megtekinteni az egy hétnél hosszabb feladatokat.

Aztán hogy a következő eddig miért nem jutott eszembe, pedig teljesen egyértelmű, azt nem fogom megtudni soha. A hosszú feladatok áttekintése is sokszor nehézséget okoz, szóval azt találtam ki, hogy mostantól minden ilyet kisebb részegységekre osztok, amiből a végén összeáll majd az egész, így nincs az, hogy napokig dolgozok egy dolgon, csak a részein. Hamarabb sikerélmény, több morál, jobb teljesítmény; stb.

A következő negyedév nagy kérdése: hogyan lehet kommentelésre bírni a látogatóim?

Jah, egyébként érdekes módon a látogatóim száma nem csökkent, és a mystat.hu-n még előrébb is csúsztam a ranglistán, annak ellenére, hogy csendben voltam. Márciusban az új látogatások száma kb. 4-szerese volt a visszatérőknek ami legnagyobb meglepetésemre a keresőknek (főleg a Google-nek) köszönhető.

Eddigi legnépszerűbb bejegyzésem a “Regisztráció törlése, de hol?”

A legtöbb látogatót Budapestről és Pápáról vonzom, de eddig a két egri látogatóm vezet a “melyik város tölt több időt átlagban a blogomon” versenyben.

Na ha esetleg nem térek addig vissza, akkor kellemes húsvétot mindenkinek

Idén újra több időt szentelek a kreativitásnak, több időt töltök majd tervezgetéssel, fejlesztgetéssel, meg az ezekhez kapcsolódó tanulmányokkal. Mindent azért részletesen nem írok ám le, nehogy az legyen, hogy már megint nem tartom be egy ígéretem. :P Részben az én hibám, de fogjuk a társadalom romlására!

Tudom, hogy a Google logók megosztása kicsit alább maradt az utóbbi időben, de mentségemre váljék: pozitív és/vagy negatív megerősítések nélkül a munka, a befektetett idő és lélek értelmetlenné válik. Ha már úgyis az éterbe vesző energiáról volt szó, akkor legalább olyanra fordítottam amiben élvezetet leltem.

Hogy miért nevezem a 2010-et új kezdetnek? Idén megpróbálom visszaállítani a nyugodt, stresszben minimális életvitelemet. Most januárban mint mondtam még csak tervezgetek. Jobbnál-jobbnak tűnő kreatív ötletek vonalazódnak ki a fejemben. De emellett próbálom hasznosabban eltölteni az időt. Biztos e sorok olvasóival is megesett már az, hogy két munkával teli nap között lett volna pár nyugodt órácska, amit aktív, pozitív jellegű kikapcsolódásra lehetett volna fordítani, de a munka tengerében könnyű elmerülni… így az a drága idő (time is money… true story) elment TV nézésre, falbámulásra, stresszelésre, stb. stb. Ezért – bár nem vagyok egy elfoglalt ember – jól fög jönni a hvg határidőnaplóm. Jó dolog egy ilyen. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem megtervezni előre életem bizonyos momentumait, a többit pedig a sorsra, a szerencsére, és az adott lelkiállapotomra bízom. Csakhogy két teendő között néha én sem találom meg a helyem, kizökkenek, így később a teendőkre se tudok odafigyelni, így mostantól minden fontos tennivalót feljegyzek, amit mindenképp el kell végeznem, értve ez alatt az egyetemi előadásokat és gyakorlatokat a második félév folyamán. Személy szerint sokkal jobban szeretem látni azt, hogy meddig van dolgom, és mikortól érek rá, mi az az idő amit magamra tudok fordítani.

Márpedig 2010-ben szeretnék többet törődni a lelki világom épségével, amit viszonylag egyszerűen, 3 lépésben próbálok elérni. Ebből kettőt már említettem: kreativitás, jobb időbeosztás. Ezek mellett igyekszem több időt olvasásra fordítani, amit utóbbi időben szintén elhanyagoltam. Pedig régebben nagyon szerettem olvasni. És van jó pár elolvasásra váró könyv a polcomon, no meg jó pár érdekes könyv vár a hvgkonyvek.hu és alexandra.hu oldalakon, hogy megrendeljem.

Elkezdődött közben ma, illetve tegnap a tárgyfelvétel is. De addig nem szándékozom írni róla, amíg nem véglegesek a döntéseim. No meg kezd túlburjánzani ez a bejegyzés.

További szép napot minden kedves olvasómnak!

Happy Catmas :)  http://catmas.com (régi de jó) akárcsak: http://icanhascheezburger.com

A dolgok természetesen nem haladtak ilyen egyszerűen. A program közel 3 órán keresztül tekergette a fájlokat jobbra-balra a SATA merevlemezen, mire sikerült befejeznie a műveletet. Az eredmény: elszállt mindkét merevlemezem! Hogy mi a fenét keresett a másodlagos merevlemezen, amikor a műveleteket csak az elsődlegesre állítottam be, azt még magam sem tudom. Kénytelen voltam valahogy megmenteni pár adatot operációs rendszer telepítése nélkül. Boot Floppy lehetősége el is felejtve, mert már 2003 óta nincs floppy meghajtó a gépemben, szóval maradt a  Vista telepítőjével egy kis ökörködés, mivel az XP parancssoros javítója nem fogadta el a jelszavamat, amire úgy gondoltam határozottan emlékszem. Tévedtem… :P A Vista telepítője meg driver keresés lehetőségén kívül nem nyújtott más módot arra, hogy valahogy a fájlokat böngésszem a merevlemezeimen. Így látszólag üres mappákat másoltam úgy, hogy azt sem láttam, hogy halad-e a másolás, vagy nem. Következtetni tudtam csak a merevlemezek kerregéséből, meg az egérmutató formájából.

Nagy nehezen sikerült kimentenem a legfontosabb adatokat, így elkezdtem telepíteni a Windows Vistát (arra a néhány hónapra…). Ez volt az első alkalom a tizenvalahány éves informatikai múltamban, amikor adatvesztés áldozatává váltam. A Windows XP nagyon nem akart lemászni a gépemről, úgy látszik. :P

A Windows Vista nem volt ilyen bosszúálló természetű. Leformáztam, vissza se néztem, csak telepítettem a Windows 7 bétát. Bírtam én a Vistát is, de valahogy a Windows 7 az a rendszer  amivé nőnie kellett volna magát abban a sok-sok év fejlesztési munkában. Mindemellett nem értek egyet azzal az állítással, hogy a Windows 7 csak a Vista javított kiadása, mert azért annál sokkal több, de az tény, hogy a Vista is eljuthatott volna hasonló szintre. De ez már más téma :).

Nem nagy dolog, de megígértem, így hát leírtam, hogy hogyan is állt bosszút a Windows XP.

(Az XP-ről és a Longhornról a guidebook szolgáltatta a képeket)