Kedves Internetező Barátaim, Ellenségeim, megakiketnemismerek’!

Szeptember 8.

Még a hétvége folyamán szerettem volna bejegyzést írni, de hát úgy elment az idő, hogy azon vettem magam észre, hogy már hétfő van. Épp aludni készültem, mikor megláttam, hogy elérhető drága N95-ömhöz egy friss szoftver (régóta, de nem volt fenn frissítőszoftver eddig … ) szóval azonnal meg is kezdtem a telepítést. Amíg ez tart, addig leírom amit akartam:

Hát… elkezdődött az iskola… hatalmas munkamorállal kezdtem neki az évnek, de ez az első héten el is veszett a semmiben. Igaz semmi nem vész el csak átalakul; átalakult idegességgé. Valahogy az egész úgy hat, mintha nem is lett volna nyári szünet, mintha minden ugyanott folytatódna, ahol abbahagytuk. Volt, hogy első nap már elemeztünk, első héten már oldalakat kellett tanulni stb. Első héten így én még nem fáradtam le. Pénteken délutáni alvást kellett beiktatni, szombaton pedig estére már olyan voltam mint a mosott fos, már elnézést. Egyszeűren semmire nincsen időm. Főleg ha vissza akarom nyerni, és meg akarom tartani a munkamorálom ergo tanulni szeretnék. Most hazaérek kettőkor, elvégzem szükségleteim, elolvasom az e-mailjeim és a legfrisebb híreket, nekiállok tanulgatni, aztán azt veszem észre, hogy este van, feküdhetek le. Pedig van pár Galaktika és egyéb könyv ami vár rám, de ami késik nem múlik.Az elsősök terén talán idén a legnormálisabb a felhozatal, már amennyit eddig láttam belőlök. Őszíntén szólva nem túlzottan érdekelnek, arra viszont kíváncsi vagyok mit hoznak össze bemutatkozó műsor gyanánt. Szerencsétlenek szívatását meg alapjában véve elítélem… úgy őszíntén… mi értelme van annak, hogy a leg gyámoltalanabb egyedeket kiszúrják maguknak az önmagukat nagyra tartó nagyszájú hölgyemények, és komplexusos urak? Talán így élik ki a kisebbségüket Na mindegy…

Amúgy, hihetlen milyen gyorsan szalad az idő. Emlékszem első Közgázos napomra, és most itt vagyok negyedikesként… idén betöltöm 18. életévem (cselekvőképes leszek muhaha!), ebben a tanévben érettségi, aztán lezárul a középiskola szenvedésekkel teli korszaka. Hihetetlen, hogy mennyit tudok szenvedni, node már csak egy év.

Na ennyit szedtem össze így hajnali 1-2 között, helyesírást ellenőrizni már lusta vagyok, a gondolatok meg lehet kesze-kuszák… ezekért elnézést. Köszi, hogy végigolvastad.

Üdv!