Panama majd 300 évig (1538-1821) a spanyol birodalom része volt, de jelentősége már a 17. század végén csökkent. A spanyol monarchia ereje fogyatkozott, befolyása a gyarmatokon fokozatosan csökkent. A panamai földszoroson keresztül a szállítás gyorsabb volt, mint Amerika megkerülésével, ugyanakkor drágább is és sok munkaerőt igényelt. Panama az Atlanti-óceán felől könnyen sebezhető volt, kitéve a kalóztámadásoknak. Ezek közül a legjelentősebb Francis Drake 1573-as akciója, amikor átkelve a földszoroson a Csendes-óceán partján lévő spanyol gyarmatokat támadta meg. 1666-ban pedig a híres angol kalóz, „őfelsége kalóza”, Henry Morgan kifosztotta és felgyújtotta Panamavárost.

Az 1821-es év Panamán kívül Közép- és Dél-Amerika spanyol gyarmatainak is elhozta függetlenségét. Panama akkoriban Ecuadorral, Peruval, Bolíviával és Venezuelával együtt Új-Granada alkirályság része volt. Nagy-Kolumbia „Gran-Colombia” néven együtt lettek függetlenek. A földszoros irányításával megbízott José Domingo Espinar tábornok fellázadt a központi kormányzat ellen, ezért Panama, ha kis időre is, de elvált Nagy-Kolumbiától. A helyi vezetés később Simón Bolívart kérte fel, hogy vegye át a földszoros irányítását. Bolívar az újbóli csatlakozást tanácsolta Kolumbiához. Nagy-Kolumbia belharcok következtében szétesett, de Panama 1831-ben külső nyomásra újból csatlakozott megkisebbedett Kolumbiához. Venezuela és Kolumbia függetlenedése Nagy-Kolumbiából példát mutatott Panamának is. Vártak az alkalomra, amely az 1840-es polgárháborúval jött el. Panama ekkor megint független lett, de csak rövid ideig, egy évig.

wikipedia.hu