A site-om teljes újratervezése közben (amit a jövőben kifejtek egy postban) bátorkodtam felállni a tervezőasztaltól egy olyan elhatározás által vezérelve, hogy megosztom véleményem kedvenc hazai zenekarom legújabb, Moebius nevű albumáról. Saját véleményem szeretném leírni, nem szakmai véleményt.

Első benyomásra be kell vallanom, a lemez nem okozta azt a hangulatot, mint mondjuk a Fényérzékeny. Eleve úgy álltam a Moebiushoz, hogy nem tűztem ki hatalmas elvárásokat, de valószínűleg minden elvárásom teljesítette volna a lemez. Hiszen a második, illetve harmadik meghallgatás után már összeállt a kép, ami először nem. Mindez annak köszönhető, hogy az előző két albumhoz képest a Moebius sokkalta átfogóbb, így egy végighallgatás nem elég ahhoz, hogy korrekt véleményt alkossunk róla. Hihetetlen, hogy háromnegyed órába ennyi minden belefér. Rendkívül változatos anyag lett, mind a zene, mind a szöveg, és a vendégek is csak dobnak a hangulaton. Első benyomás más volt, de második végighallgatás óta rendkívül tetszik a címadó számban Vijaya Gauranga das éneke. Másik nagy kedvencem Az Utolsó hívás. Hangulatos, pörgős, és a szöveg is rendkívül elgondolkodtató (bár ez minden WMD dalszövegről elmondható). Nagyon örülök, hogy Lukács Eszter hangját is hallani a lemezen (Mindenért). Rengeteg Innersight-ot hallgatok, ha elkap a hangulat, és kedvenceim közé tartoznak azok a számok melyekben énekel. Sokkal jobb megoldásnak tartom, hogy a Mindenért nem csupán női vokál, ráadásul Sanyi hangjának is csak örülni lehet. (A háttal álmodót általában kihagyom a hallgatásból). Ami még nagyon tetszik, az a Holtsúly, elsősorban azért, mert a Nullpont hangulatát idézi fel, ami a Klausztrofónián a kedvencem.

Persze az összes track-ben van valami, amitől muszáj végighallgatni. Az album egyszerűen megunhatatlan, napi két-háromszor biztos, hogy lemegy, de akár többször is. Mindent összevetve, nem érdekel ha “szóismétlés vagy szóismétlés” de a Moebius messze túlszárnyalja a Klausztrofónia és a Fényérzékeny hangulatát, biztos vagyok benne, hogy sokkal tovább hallgatható lemez lett. Ennek ellenére tökéletesen adja a WMD megszokott ízlésvilágát, és a szövegek is pont olyan jók, mint az összes eddigi. Személy szerint a WMD azért vált kedvenccé, mert jó néhány szövegben magamra ismertem, és szinte minden hangulathullámomhoz találtam megfelelőt, ha arról volt szó. Örülök, hogy ezt a Moebius csak kiegészítette.

Ez lenne röviden a véleményem, várom az egyetértő illetve cáfoló kommenteket. És köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta/végigfutotta.

www.watchmydying.com , www.powerground.hu